90-es évek Ohhh

Vissza, vissza, legalább egy napra. Úgy szeretném a 90-es éveket visszakapni legalább egy napra. Csak egy ici-picit vissza a felhőtlen diákévekbe, amikor a zenegépbe dobáltam a százasaimat, hogy 1000-szer is meghallgassam a Párizsi lány, a 16 tonna, a Csókkirály és a hasonló slágereket. Amikor nem kellett másnap menni dolgozni, amikor este 10-kor nem az ágyat nyomtam édesen aludva, hanem sörözve a haverokkal, ameddig csak jól esett vagy amikor már zárt a kedvenc kocsma. Táncolni és élvezni azt hogy nincs teher a vállamon, amikor anya gondoskodott a meleg ételről. Ragozhatnám, de biztos mindenkinek volt ilyen az életében, amire ha visszagondol, azt mondja, hogy de jó, hogy átélhette.  

Azonban, ha megkérdeznék tőlem mikor vagyok/voltam az életemben a legboldogabb, akkor azt mondnám: MOST, MOST és MOST.

Csak néha, egy kicsit vissza.

Tovább »

Címkék: 90-es évek, egyetem, haverok, slágerek

HAJSZÁL HAJSZA – Paróka? Protézis? Kendő?

Minden nő gyönyörű szeretne lenni. Főleg tinédzser korban és a 20-as évek elején. Aminek természetes velejárója, hogy a nők többségének hosszú, ápolt, többnyire festett haja van.

Ezek mind elvárások! Amelyeket a televízió, a rádió, a legújabb divatmagazin, a celebek, a mesterfodrászok és a kozmetikusok erősítenek meg bennünk, nőkben.

Azonban van, akinek nem adatott meg, hogy hosszú szempillája, szemöldöke vagy haja legyen. Ahogy nekem sem! Ekkor jönnek a „hajpótlékok”, mint a paróka, kendő vagy a protézis.

Vajon miért hordunk parókát vagy protézist? Miért nem felejtjük el az elvárásokat?

Talán, mert nem vagyunk képesek elfogadni magunkat. Nem merjünk azt mondani, hogy szépek vagyunk, és így is megfordulnak utánunk a pasik. :)

Én kendő párti vagyok. Talán ez a fázis az, ami már a saját magunk elfogadását jelenti, ami komfortosabb érzést biztosít, mint a paróka vagy a protézis. Senki nem bánt, nem kritizál vagy szólít meg az utcán, hogy miért van ez így. Van egy párom, aki szeret, aki mellett büszkén megyek kendőben is, mert tudom, hogy így is szépnek tart.

És ami mindennél fontosabb, hogy én is szépnek tartom magam!

Talán ki kell szakadnunk a konvenciók világából! Akármilyen elcsepülten is hangzik: nem a ruha (vagy a haj) teszi az embert, hanem ami alatta van.

Sokat mondogatjuk, csak nem fogadjuk meg! Talán érdemes lenne....

Ajánlom ezt a bejegyzést a http://www.hajhullasstop.hu/ fórumon lévő alopéciásoknak, akik jelenleg a paróka vagy a protézis között hezitálnak.

Tovább »

Címkék: alopecia, hajhullás, hajtalanság, kendő, paróka, protézis

Orvostalanság?

Úgy gondoltam, megosztom nemrég történt orvosi élményem:

A jelenlegi orvosi rendszer nincs a segítségemre, hiszen a mai napig nem jutottam el nőgyógyászhoz felfázás miatt - egy budapesti rendelőintézetbe szerettem volna menni, ami államilag finanszírozott és nem kell érte elképesztő összegetek fizetni -, mert a nőgyógyászaton éppen szabadságon voltak valamennyi ideig, azonban ott melegen ajánlották, hogy menjek egy közeli budai kórházba, ahol meg fognak nézni. Most jön a lényeg: megnéztek volna, de előtte kaptam egy nagy adag fejmosást az orvostól, hogy minek mentem oda és egyébként is miért zavarom őt ilyen későn. Annyira goromba volt, és felhúzta magát, hogy szépen megköszöntem, hogy ennyi időre is a segítségemre volt és távoztam. Nem gondolom, hogy a kezei közé kellett volna feküdnöm úgy, hogy előtte nem tettem zsebre, amit tőle kaptam.

Mire esküdtek fel a mai orvosok? Ma már csak azok részesülhetnek rendes orvosi ellátásban, akik magánrendelőbe mennek, és annyit hagynak ott, amennyit nem szégyellnek? Én egy rendesen dolgozó és adófizető polgár volnék.

Amiért fizetek, abban nem részesülhetek?

Tovább »

Címkék: kórház, nőgyógyász, orvos, rendelőintézet

Kilátástalanság

 Akinek van ötlete, segítsen!

Nem a hajam, hanem az ekcémám miatt vagyok elkeseredve. A fejemen, a kezemen, a lábamon, a hátamon és a hasamon. Mindenhol. Voltam már három különböző bőrgyógyásznál, akik mind egytől egyig szteroidos kezelést javasoltak. Azonban az csak a tüntet, és nem az okot szünteti meg. (Beletörődnék, ha korábban is ennyire előjött volna az ekcéma, de NEM!) Saját kezdeményezésre úgy döntöttem, hogy góckutatáson veszek részt. Ami azt takarja, hogy minden lehetséges gócforrást megnézetek, és utána járok, hogy mi a bajom. Persze ez sok időt és pénzt igényel, amelyekből jelenleg híján vagyok.

Voltam már fogorvosnál, aki közölte, hogy jók a fogaim. Azonban a biztonság kedvéért elmentem egy panoráma röntgenre is, ami természetesen negatív lett. Nőgyógyászhoz csak akartam, a belgyógyász véreredmányeit pedig várom.

Ha valakinek van ötlete, akkor szívesen venném, ha szakítana arra időt, hogy leírja adott esetben neki, mi vált be és milyen ötlete van.

Tovább »

Címkék: atópiás dermatitisz, ekcéma

Depis állapot

Olyan sokszor hallottam már, szinte népbetegséggé vált depisnek lenni. Be kell valljam: én is állítottam már azt magamról, hogy depis vagyok. Akkor azt hittem van okom rá. Tulajdonképp el is mentem pszichológushoz, ugyanis úgy gondoltam, hogy azt a terhet, ami a vállamat nyomja, már nem bírom cipelni. Így is lett, és segített. Nagyon sokat. Többek között neki is köszönhetem, hogy jelenleg is vidám vagyok és mosolygós. Akkor eszembe sem jutott, hogy valakinek nálam is lehet rosszabb.

Történt ugyanis, hogy nemrég egy ismerősöm elmesélte, hogy depressziós. Oh gondoltam magamban, én is voltam.

A csudát voltam én az! Az ő állapotához képest "az én akkori állapotom piskóta"! Ő ugyanis amellett, hogy gyógyszereket szed, állandó pszichiátriai kezelés alatt áll, elmondása szerint kilátástalannak érzi életét, és amikor valóban rosszul van, úgy gondolja, hogy egyetlen megoldás létezik, ami nem más, mint az öngyilkosság.

Ekkor elgondolkoztam: Egy ember mennyi terhet bír elviselni? "Mikor szakad el az emberi agyban a cérna?"

Tovább »

Címkék: alopecia, depresszió, kopaszság

Önzetlen szeretettel

Mindenki tegye a szívére a kezét, és válaszolja meg őszintén az alábbi kérdést: Hány olyan lény van a közvetlen környezetében, akire azt tudja mondani, hogy önzetlen a szeretete? Én egyet biztosan tudok említeni. Nem is akármilyet! Ő az, aki ha haza mész mindig vár. Aki meghallgat, anélkül, hogy egyetlen egy rossz szava is lenne feléd. Aki, ha bármilyen rosszat tettél az életedben, akkor is ott van, és ugyanúgy szeret. Aki nem vár viszonzást, aki csak egyet szeretne, szeretni téged.

Tovább »

Címkék: mex

Ajánlóként

Ezúton szeretném ajánlani egy kedves barátnőm blogját:

http://pillike.blogspot.com/

Tovább »

Címkék: blog

Csalódottság

Beleéled magad és azt gondolod sikerülhet. Kitartással, akarattal, tanulni vágyással belevágsz. Úgy érzed, van benned annyi erő, kedv, energia, hogy képes leszel rá. Aztán valaki jön, vagy valami történik, és hirtelen olyan távolinak tűnik a korábban már szinte kézzelfogható. Olyan messze, hogy már kedvedet sem leled benne, pedig egy ideig élvezted. Majd lassan ezt a helyet a csalódottság veszi át. Így vagyok én és a szakdolgozatom (vagy diplomamunkám). Magamnak, illetve másoknak való bizonyítási vággyal, öt évvel a hátam mögött a helyzet bizonytalanná kezd válni. Ott állok a kérdéssel a fejemben, most mit is tehetnék?

Tovább »

Címkék: diploma, egyetem

Egy randevú

Társas emberek lévén mindenki megpróbálja így vagy úgy megtalálni a párját. Azt a személyt, aki akár egy életen át is a társa lehet. Az emberek párválasztási szokásaikat illetően kimeríthetetlen tárházzal rendelkeznek.

Tovább »

Címkék: randevú

Újra gyermekkorom legutáltabb helyszínén

Ma ismét el kellett látogatnom a fehérköpenyes, hányingerkeltő helyre, amelyhez már sokszor volt közöm. - Az ország különböző pontján lévőnek élveztem már a vendégszeretetét. - Egy dologban azonban különbözött a mostani az előzőektől. Ezt kivételesen én választottam. Szájsebészet volt a helyszín, ugyanis bölcsességfogaim növésnek indultak, és nem volt számukra hely.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy legalább másfél éve megmondták, hogy mind a négy fog rosszul nő, nincs neki hely, és ki kell venni őket. Azonban kértem egy fogorvosi szakvéleményt is ezzel kapcsolatban, aki azt mondta: ha bírom fájdalomcsillapítókkal, csinál majd magának helyet, legfeljebb elcsúsznak a fogaim. Gondoltam magamban: na kösz! Teltek a hónapok, a fogaim valóban elkezdték keresni maguknak a rést, ahol kitörhetnek az ínyemen át a szám belsejébe, és mint ahogy megjósolták, elkezdték össze-vissza kuszálódni fogaimat. 

Akkor döntöttem el, hogy a fogsorom szépségét megőrizve vállalom a négy fog eltávolítását. A szájsebész nagyon kedvesen megjegyezte, hogy azért ez nem lesz olyan egyszerű, mert két esetben szükséges lesz 24 órás kórházi megfigyelés, aminek első alkalommal alá is vettem magam. Azonban utólag visszaemlékezve otthon jobb lett volna, mert valakire legalább számíthattam volna. Ugyanis éjszaka sikeresen bevérzett a fogam, de mintha mi sem történt volna a kedves nővérke megjegyezte, hogy ez előfordul és azzal a lendülettel tovább is ment, anélkül, hogy a véres ágyneműmet kicserélte volna, így egy éjszakát ülve töltöttem az ágyamban. Majd a reggeli nővérváltással sikerült csak tiszta ágyneműhöz jutnom.

Szerencsére második alkalommal nem kellett élveznem vendégszeretetüket.

Most a harmadiknál tartottam már, amikor sikerült a szájsebészt magamra haragítanom, ugyanis közöltem, én bizony 24 órát nem fogok emiatt a kórházban tölteni. Rossz emlékek és az első foghúzás utáni 24 órás megfigyelés tapasztalatai megerősítettek abban, hogy én bizony egyetlen egy percet sem vagyok hajlandó bent maradni.

Így most itthon, fájdalomcsillapítóval felszerelkezve várom, hogy túléljem az első pár napot, amelyen nagyon nem eszek, nem iszok, nem fejthetek ki erőt és próbálom a néha fellépő duzzanatot jégakuval enyhíteni.

Tovább »

Címkék: foghúzás, kórház, szájsebészet

Gyűlölve szeretlek, Szeretve gyűlöllek

Mikor e két érzés keveredik, valami furcsa elegy lesz belőle, mely megmagyarázhatatlan.

Ezt éreztem én egykor, rég. Azonban mikor újra kerestél, újra előkerült az érzés, a beteges vágy valakiért, amikor egyik percben szeretlek, aztán gyűlöllek.

Szerettelek. Akkor annyira szerettelek, hogy birtokolni akartalak. Az év minden hónapjában, minden napjában, minden órájában, minden percében és minden másodpercében veled akartam lenni. Érezni azt, hogy egy karnyújtásra vagy, és biztosan tudni, hogy ott állsz mellettem mindig. Tudni, hogy elkapsz, ha zuhannék, és segítesz zuhanni, ha meghátrálnék. Érezni akkor is, amikor nem vagy. Egy beteges vágy valakiért.

Amikor gyűlöltelek, akkor annyira gyűlöltelek, hogy eltaszítottalak, elkergettelek, elfutottam, megbántottalak, hiába szerettél. Gyűlöllek, mert szerettelek, de te mégis elmentél. Egy beteges vágy valakiért. 

Kit szerettünk, azzal nem lehetünk közömbösek, az iránt mindig táplálunk valamilyen érzelmet, még ha ez egyszer pozitív legyen is, másszor pedig negatív. És persze alattomosan belekúszik szervezetünkbe az ördög is, melyet az önzés táplál. Így van ez kitalálva. 

Érzelmek, melyek olyan cselekedet, szó, tett, gondolat kiváltására alkalmasak, amiért csak e két érzés okolható. 

A kérdés, azóta is motoszkál bennem:  HOGYAN SZERETHETNÉK SZERETVE?

Tovább »

Címkék: gyűlölet, szeretet

Titkoljam?

Négy-öt éves voltam, amikor elkezdett foltokban hullani a hajam. A szüleim kétségbeesetten keresték a megoldást az orvosokkal konzultálva, hogyan lehetne megállítani ezt a folyamatot. Majd ahogy nőttem, egyre jobban tudatában lettem betegségemnek, és egyetlen egy dolog volt akkor, amit szerettem volna: titkolni, hogy nincs hajam. Titkolni minden áron.

Szégyen? Reakciótól való félelem? Másság?

Az eredmény az lett, hogy titkoltam az iskolában, idegenek, család, barátok, ismerősök, de leginkább azt hiszem saját magam elől. Mindent magamba fojtottam. Nem sírtam, csak némán szenvedtem. Minden érzésemmel, félelmemmel, gondolatommal egyedül maradtam. Falat húzta magam köré, melyet családom igyekezete sem tudott lebontani.

A sors furcsa fintora, hogy most épp az ellenkezőjét szeretném: azt, hogy mindenki megtudja.
 

Egyet megtanultam: attól, hogy nem vállalom fel, hogy nincs hajam, nem leszek jobb ember. Nem fogok megszabadulni a problémától, sőt épp ellenkezőleg: egyre mélyítem azt.

Így én ma már büszkén vállalom, ki vagyok!

Tovább »

Címkék: alopecia, kopaszság

Köszönet az angyaloknak

Minap az egyik ismerősöm megjegyezte, hogy csodálja, milyen erős vagyok. Felmerem vállalni, és kiállok mindenki elé azzal, hogy nincs hajam.

Tovább »

Címkék: alopecia, család

A reggeli, mosolygós idegen

Reggel hat óra. Óramű pontossággal megszólal mobiltelefonom ébresztője, melynek kedves csiripelésével próbálom ellensúlyozni a korai kelést. Aztán kezdődhet a reggeli állandó szertartásom. Zöld tea, reggeli, mosakodás, aznapi ruha kiválasztása a színben hozzáillő kendővel, fülbevalóval, fogmosás, sminkelés stb. Mindehhez szükségem van egy teljes órára. Reggel hét óra körül pedig elindulok, és megpróbálok a budapesti dzsungelen keresztül eljutni a munkahelyemre több átszállással. Közben sok érdekes emberrel összefutok, akik közül valaki álmos, a HÉV-en fogyasztja el reggelijét, kávéját, olvas, és mindenki igyekszik annyira összeszedni magát, hogy amikorra beér a munkahelyére, felébredjen, és frissen, üdén kezdhesse meg a napját. Én a túlélésre játszom. Azzal, hogy sietek, és arra törekszem, hogy minél gyorsabban eljussak a célomig, jelen esetben a munkahelyemig, mert mit ne mondjak nyomasztó reggelente az emberek arca, ahogy igyekeznek magukhoz térni.

Tovább »

Címkék: idegen, mosoly, reggel

Egy rejtély ez a betegség…

 Megpróbálom az alopecia leírását úgy visszaadni, hogy mi jó benne, mert higgyétek el, van ennek előnye is, nem csak hátránya.:) Például nem kell szőrteleníteni (ugye most sokan irigyeltek), nem kell azzal bajlódnom, hogy kócosan ébredek reggelente. Egyik nap lehetek szőke, másnap barna, harmadik nap pedig vörös. (Bár utóbbit nem próbáltam, mert szerintem nem állna jól nekem.)

 Kicsit komolyabbra fordítva a szót, alapvető magyarázattal nem lehet szolgálni, hogy miért alakul ki, így egy fekete folt az orvostudományban. Az én esetem azért is érdekes, mert az orvosi papírjaim szerint nincs semmi bajom, sőt a hajhagymáim is élnek, amiről nem is oly rég tanúbizonyságot tettek, ugyanis elég szépen elindultak újra kinőni, bár csak rövid időre. Épp már azon kezdtem volna el gondolkozni, hogy hogyan is kell hajat copfba fogni, – ugyanis ehhez még nem volt szerencsém, így lehet nehézséget is okozott volna először – amikor mindennek vége szakadt.

Akit mélyebben is érdekelne a téma:

http://www.alopeciaworld.com/

http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/komplementerm/2001/1/hajh.htm

http://www.mimi.hu/betegseg/alopecia.html

Tovább »

Címkék: alopecia, bőrbetegségek, kopaszság